Az ember élete során megtörténhet az apátia néhány pillanata, vagy olyan lelkiállapot, amelyben az ember nem akar semmit sem csinálni. Mintha egyszer csak elszállna a vágy a mindennapi tevékenységek végzésére – beleértve azokat is, amelyek kellemesek és élvezetesek –, és a helyére csak az üresség érzése kerülne. Ezért a jelen és a jövő projektjei iránti lelkesedés hiánya dominál.
Mi az apátia, és mit kell tenni ellene? Dr. Federica D'Avanzo-val, a serdülők és fiatal felnőttek pszichoanalitikus pszichoterápiájára szakosodott pszichológussal és pszichoterapeutával beszélgettünk.
Mi az apátia
«Először is kezdjük a szó etimológiájából. Az apátia a görög ἀπάϑεια (apâtheia) vagy érzéketlenségből származik, amely a πάϑος (páthos) szóból származik, vagyis a szenvedély a-privatív előtaggal. Ezért az apátia az érzéketlenség állapota, amelyben a motiváció és az érdeklődés elvesztése és érzelmi ellaposodás következik be” – magyarázza az orvos.
Azonban nem lustaságról vagy levertségről van szó (bár ez utóbbival bizonyos esetekben összefüggés lehet), hanem olyan lelkiállapotról, amelyet közöny és a valóságtól való elszakadás jellemez, ezért a érzelmek .
Hogyan lehet felismerni
«Az apátia a következőkben nyilvánul meg:
- a célirányos viselkedés csökkenése, az elkötelezettség és a vitalitás hiánya a mindennapi tevékenységek elvégzéséhez, vagy mások támogatása;
- a személyes problémák és az új helyzetek iránti érdeklődés hiánya;
- általános érzelmi ellaposodás» folytatja Dr. D'Avanzo.
Egyéb jelek, amelyek az apátia jelenlétére utalhatnak, szintén a hobbik vagy más tevékenységek iránti érdektelenség, amelyek általában örömet és élvezetet nyújtanak. Vagy akár azt, hogy sok időt egyedül töltenek a barátaival és/vagy szeretteivel.
Okok
«Az apátia megnyilvánulhat egy csalódás után, mint egy olyan mechanizmus, amelyet védelmi rendszerünk hoz létre, hogy megóvjon minket attól a frusztrációtól, haragtól és szomorúságtól, ami azzal jár, hogy nem sikerült elérni a kívánt célt vagy helyzetet.
Más esetekben ez egy olyan tünet is lehet, amely egy strukturált rendellenesség tágabb tüneti képén belül nyilvánul meg. Csakúgy, mint a demenciák (például Alzheimer-kór, vaszkuláris demencia), extrapiramidális neurológiai betegségek (például Parkinson-kór) és más neuropszichiátriai szindrómák, például skizofrénia esetében.
Az apátia a súlyos depressziós rendellenesség tünete is lehet, amelyben a motiváció és az érdeklődés hiánya azonban bűntudattal és mélységes szomorúsággal jár együtt. Ahol nincs depressziós rendellenesség, az apátiát inkább érzelmi ellaposodás jellemzi, ami akár közömbössé is teheti az embert olyan helyzetekben, ahol általában érzelmi reakció lép fel” – folytatja az orvos.
Következmények
Az apátia sajátosságainál fogva passzívvá teheti az alanyt, és elszigetelheti magát a közösségtől. Emellett bizonyos viselkedésbeli változások is megfigyelhetők a munka és a személyes tevékenységek tekintetében. Következésképpen mindez visszatükröződik (többé-kevésbé komolyan) az életstílusán és az interperszonális kapcsolatain is.
Mit tegyünk, hogy leküzdjük?
«Az apátia elleni küzdelem első lépése az, hogy proaktívnak kell lenni, anélkül, hogy megvárná, hogy helyreálljon, és visszatérjen hozzá. Ez a szempont alapvető, mivel hajlamosak vagyunk ennek az ellenkezőjére.
Hasznos visszaszerezni a jelen és a nap birtoklását, a mindennapi életből kiindulva. Lehetséges apró konkrét célokat kitűzni, amelyek elérhetőek és motiválóak. Ezekben az esetekben a kapcsolatok és kapcsolatok hálózata értékes erőforrás. Ezért egy tipp az, hogy gondoljon a körülötte lévő emberekre, és vegyen részt azokban a tevékenységekben, amelyeket azon kontextusok javasolnak, amelyekbe bekerült.
Fontos a figyelmet a változás azon aspektusaira is összpontosítani, amelyek már ezektől az első lépésektől kezdve megvalósíthatóak, ha megfigyeljük, hogy ez miként függ önmagától is, és nem csak a kontextus feltételeitől.
Ahol ezek az első mozdulatok nem lehetségesek, legjobb elkerülni az ítélkező és önkritikus hozzáállást. Ha ez megtörténik, az azért van, mert az apátia a rossz közérzet összetettebb képébe illeszkedik, amelyet jobban meg kell érteni és megérteni. Ebben az esetben tanácsos mentálhigiénés szakemberhez fordulni” – összegzi a szakértő.
Az alany nem mindig ismeri fel az általa átélt apátia állapotát, de aki mellette van, az felismerheti ennek a passzivitás állapotnak a jeleit. Ebben az esetben a vele való beszélgetés, a meghallgatás, a részvétel újrakezdésével és bizonyos tevékenységek megszervezésével való bátorítása az egyik első lépés a változás felé.
Általában tehát, annak ellenére, hogy lelkiállapotról van szó, amely időnként előfordulhat például néhány személyes eseményt követően, az apátiát figyelni kell, nehogy súlyosbodjon. Először is fel kell ismerni a helyzetet, és segítséget kérni egy adott területen dolgozó szakembertől, például pszichoterapeutától.