Pablo Neruda és Matilde Urrutia szerelmi története
A szerelem mély, éteri és irracionális érzés, amelynek nincsenek szabályai, vagy inkább a saját szabályait követi, amelyeket gyakran nehéz megérteni és alkalmazni. Nem ritka, hogy két ember először találkozik, és egy egyszerű pillantással olyan lelkeknek tűnnek, akiknek az a sorsa, hogy örökké együtt éljenek.
Legyen szó egyszerű kémiáról vagy sorsról, biztosak vagyunk benne, hogy az előttünk álló személy az, aki örökké elkísér az életünkben.Pablo Neruda bizonyára erre gondolt, amikor először találkozott Matilde Urrutia pillantásával. Egy szerelem, amely hirtelen kibontakozott, de képes volt várni, növekedni és lassan erősödni, és valami mélyre hatóvá vált, amint azt az egyik legszebb és legőszintébb irodalmi Nobel-díjas „Ha elfelejtesz engem” című vers is bizonyít.
Az első találkozás Matilddal
Pablo Neruda 42 éves volt, amikor Santiago de Chile erdei parkjában először találkozott a nála 8 évvel fiatalabb Matilde Urrutriával. 1946 volt, Pablo akkoriban Delia del Carrilhoz kötődött. A nála húsz évvel idősebb argentin festő, akivel az első felesége, Maryka Antonieta Hagenaar Vogelzang iránti szerelme véget ért.
Matilde emancipált nő, chilei énekes és író, de mindenekelőtt független szellem. Az első pillantások után, amelyek elhinték a tartós szerelem magját, 1949-ig nem látták újra egymást! Részben véletlenül vagy részben a sors keze nyomán Pablo és Matilde Mexikóvárosban találkoztak, ahol Neruda száműzetését szolgálta, mert a Chilei Kommunista Párt harcosa volt.Ettől a pillanattól kezdve a Santiago-i erdőparkban kivirágzott, de szunnyadó szerelem minden bomlasztó erejével felbukkan, elválaszthatatlanokká válnak, és az is marad a költő 1973-as haláláig.
Neruda érzéseinek mélysége
A társadalmi és politikai életben tevékenykedő Neruda verseire mindenekelőtt az életében élő nőknek szentelt szerelemmel teli versei emlékeznek meg. Matilde volt az egyik múzsája, neki szól az 1952-ben megjelent „I versi del Capitano” gyűjtemény, de mindenekelőtt a capri száműzetése idején írt „Ha elfelejtesz” című költemény. A névtelenül megjelent versek, hogy ne bántsák Delia del Carrilt, akivel véget ért a szerelem, rávilágítanak arra, milyen erősek a költő érzelmei a nő iránt, és nem véletlen, hogy éppen Campania szigetén vetették papírra. Valójában Capriban élte át Neruda Matilde Urrutiával való kapcsolatának legintenzívebb pillanatait.
Ebben a versben egy fontos témával foglalkozik, a lemaradástól való félelemről, annak tudatáról, hogy az övé és a nő két lélek, akik együttlétre vannak predesztinálva, és szerelmük soha nem fogy el. Valójában Neruda attól tart, hogy elveszíti kedvesét, de e félelme ellenére tiszteletben tartaná azt a döntést is, hogy elhagyják. Mindezeket a témákat a chilei költő nagyon finoman és összetéveszthetetlen metaforáival dolgozza fel, amelyek még jobban rávilágítanak arra, hogy lelke mennyire ég a szeretettől a nő iránt, akit Neruda gyakran ápolatlan vörös haja miatt szeretettel Chasconának nevezett. Lehetetlen nem elragadtatni magát a „Se tu mi dimentichi” megrendítő verseitől:
Azt akarom, hogy tudjon valamit. Tudod, hogy van ez: ha ránézek a kristály holdra, a lassú ősz vörös ágára az ablakomban, ha megérintem a tűz közelében lévő tapinthatatlan hamut vagy a ráncos fatestet, minden hozzád vezet, mintha mi lenne. létezik, aromák, fények, fémek, ha kis hajók mennek a szigetetek felé, és várnak rám.
Nos, ha apránként nem szeretsz engem, akkor apránként nem foglak szeretni. Ha hirtelen elfelejtesz, ne keress, mert már elfelejtettelek.
Ha hosszúnak és őrültnek tartod a zászlók szelét, ami átsuhan az életemen, és úgy döntesz, hogy a parton hagysz a szívből, amelyben gyökereztem, gondolj arra, hogy azon a napon, abban az órában felemelem a karomat, és gyökereim kijönnek más földet keresni. De ha minden nap, minden órában kérlelhetetlen édességgel érezd, hogy nekem szántak. Ha minden nap virág száll ajkadra, hogy megkeressen, ó, szerelmem, ó, bennem minden tűz megismétlődik, bennem semmi sem alszik ki‚ feledésbe merül, szerelmem a te szeretetedből táplálkozik, kedvesem, és mint Amíg élsz, a karjaidban lesz anélkül, hogy elhagyná az enyémet.