A bogáncs az Asteraceae családba tartozó kétéves lágyszárú növény, amelyet a máj jólétének nagyon fontos tulajdonságai jellemeznek.
Felvétele valójában csodaszer a máj steatosis ellen. Ezt a „zsíros májnak” is nevezett állapotot a trigliceridek túlzott felhalmozódása jellemzi a májban.
A zsíros májbetegség a túlsúlyosak és a túlzott alkoholfogyasztást is befolyásoló személyek közül háromból egy olaszt érint. A tejbogáncs segít elleni küzdelemben és tisztítja a májat, mivel a szilimarin néven ismert hatóanyag-komplex jelen van .
Flavonoidokból, többszörösen telítetlen olajokból és olyan anyagokból, mint például a kvercetin és a lapigenin, ez a komplex nagyon fontos szerepet játszik a májsejtek membránjának stabilizálásában. Ez alapvető fontosságú, mivel garantálja a védelmet a szabad gyökök fellépése ellen.
A tejbogár-kivonat bevétele és az ebből következő szilmarinszint növekedés a testben azt is lehetővé teszi, hogy megakadályozzák a toxikus anyagok hozzájárulását a lipoperoxidok kialakulásához, amelyek a máj egészségére nagyon veszélyes molekulák.
Az új májsejtek termelődésének stimulálására a tejbogáncs valódi egészség-elixír a máj számára, még rövid idejű étkezés után is (tipikus eset az ünnepek utáni hetekben).
Rendkívüli toxinellenes hatékonysága nagyon hasznos súlyos helyzetekben, például gombák, például Amanita Phalloide okozta mérgezés esetén .
Mint már említettem, kivonat formájában is felvehető (ebben az esetben gyakran használják szilomarinban 1% -os titrálással száraz kivonatban, napi 600 és 1200 mg közötti mennyiségben), de nem csak. Kapszulák és por-kiegészítők szintén megtalálhatók a piacon. Általában tanácsos kihasználni ennek a gyógynövénynek a tulajdonságait, ha főzéket készít étkezés utáni ivásra.
Mielőtt elkezdené a bogáncsot méregtelenítő gyógyszerként, érdemes orvoshoz fordulni, és ne feledje, hogy ennek a lágyszárú növénynek számos ellenjavallata van. Ezek között szerepelhet a magas vérnyomás, de epe-, máj- és epehólyagkövek is.