Rövid munkahét Olaszországban
Élj, hogy dolgozz, vagy azért dolgozz, hogy élj? Ez az utóbbi idők egyik legnépszerűbb kérdése, ugyanaz, amely arra kényszerít bennünket, hogy foglalkozzunk egy egyre nyilvánvalóbb és gyakran lefegyverző valósággal: a munkánk rabjai lettünk?
Minden a produktivitás azon mítosza miatt, ami mindig is elkísért bennünket, és amely valahogy meggyőzött bennünket arról, hogy a szakmánk az, ami emberként jellemez bennünket, meghatározza identitásunkat. És ha kétségtelen, hogy a munka nemesíti az embert, miért éppen a munka miatt tartozunk Európa legszomorúbb országai közé?
Egyfajta kollektív elégedetlenség tudata ma már mindenkié. És ez az oka annak, hogy Európa számos országa forradalmat indított el a munka területén azzal, hogy mások előtt felismerte, hogy egy egészséges, szerencsés és sikeres vállalat csak akkor válik azzá, ha a munkavállalók között jólét van, ha megtalálni a megfelelő egyensúlyt a magánélet és a szakmai élet között. Mert ha ez megvan, akkor ez egyértelmű, a termelékenységet ez nem érinti. Ezért vezették be a rövid munkahetet sok európai területen és azon túl is. Éppen ezért még Olaszországban is valaki úgy döntött, hogy változtat a dolgokon.
Mi az a rövid, 4 napos hét?
Többször beszéltünk a 4 napos munkahétről, mert egyes európai területeken ez már valóság. És arra számítunk, hogy ez sikeresnek bizonyult.
Izland minden más előtt előre látta: heti négy nap munkavégzés, a bérek változatlansága mellett, nemcsak a dolgozóknak jó, hanem a vállalatnak is.A területen végzett kísérletek ezt igazolták, ahogy Belgium is, amikor úgy döntött, hogy mini munkahetet biztosít az alkalmazottaknak, a munkaidőn kívüli lekapcsolási garanciával kiegészítve.
Spanyolország, Skócia és még Japán is, a sajnálatos módon munkahelyi haláleseteiről ismert ország is ezt tette. És végül, de nem utolsósorban, az Egyesült Királyság a négynapos munkahét úttörője volt egy kísérleti projekttel, amely már most is nagyszerű eredményeket hozott. És Olaszország?
Olaszországban, mint tudjuk, a számlák még nem értek el idáig. De szerencsére ott, ahol ezek nem érkeznek meg, magánszemélyek gondoskodnak az élről, mint például az Intesa San Paolo hitelintézet esetében, amely a rövid munkahét bevezetését választotta a cégnél. Lássuk, hogyan működik.
Intesa San Paolo javaslata: 4 nap 9 óra azonos fizetéssel
Az Intesa San Paolo javaslatának híre már bejárta a világhálót és azon túl is, mert sokan remélik, hogy ezt a modellt sok más helyi valóság is átveheti.
Ahogyan azt vártuk, hamarosan az olasz bank alkalmazottai – egy szervezeti probléma miatt jelenleg a fiókok dolgozóitól eltekintve – azon kapják magukat, hogy megváltoztatják mindennapi életüket, talán megtalálják a szükséges egyensúlyt szabadidő és szakma. A többi fent említett ország modelljétől eltérően azonban az Intesa San Paolo modellje nem a munkaidő tényleges csökkentését, hanem a munkaidő újraelosztását irányozza elő.
A bank által javasolt rövid hét valójában 4 nap 9 órás munkát biztosít, azonos fizetés mellett. Ezenkívül az alkalmazottak évente összesen 120 napot dolgozhatnak okos munkavégzésben.
A javasolt modell, ahogyan azt előre sejtettük, nem a munka tényleges csökkentését irányozza elő, hanem annak átszervezését, amely egyelőre nem érinti a fióktelepeket, de lehetővé teszi egyes munkavállalók számára, hogy jobban össze tudjanak egyeztetni szabadidő munkával.